Focidrukker

Pozitív oldal

Mint tudjuk az idei nyári olimpiai játékok augusztus 21-én befejeződtek. A magyar küldöttség 8 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzéremmel tért haza Rióból. Ezzel a nagyszerű eredménnyel Magyarország a 12. helyen zárt az összesített riói éremtáblázaton, többek között olyan nemzeteket megelőzve, mint a házigazda Brazília és Spanyolország. Már az első versenynap remekül indult mind a magyar szurkolók és sportolók számára, hiszen az egész nap mosolygós párbajtőr vívónőnk, Szász Emese révén egy aranyéremmel nyitottunk. Ez azért nagy szenzáció, mivel Emese sikerére senki nem számított, révén, hogy az eddigi Európa- és Világbajnokságokon rendre "csak" az ezüst- és bronzérmeket gyűjtögette. Nem mellesleg vívónőnk karrierje végéhez közeledik, és valószínűleg 4 év múlva Tokióban már nem lehet ott az olimpián. Erre szokás azt mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni, és Emese 33 évesen a csúcsra ért. Ugyanilyen lendülettel folytatódott tovább az olimpia számunkra, hiszen nem sokkal később Hosszú Katinka megduplázta a magyar olimpiai aranyérmek számát. Na de hogyan! Bődületes világcsúcsot úszott Katinka 400 vegyesen, ellenfelei még csak megközelíteni sem tudták a magyar világklasszist. Ha valaki nem tudta volna melyik Katinka, egyszerű, az aki elöl van. Londoni várakozáson aluli szereplése után sokan féltették Hosszút, de ő még keményebben, és még többet edzett, immáron az edzőjéből  férjévé avanzsáló Shane Tusup támogatása mellett. Rióba már úgy utazott, hogy a saját számaiban (200 és 400 vegyes) verhetetlen, hiszen amit lehetett, azt már megnyerte a londoni és a riói olimpia közt eltelt 4 évben. Mindent megnyert. Egyet kivéve, a legfontosabbat, az olimpiát. 400-as sikere után az egész nemzetközi sajtó Katinkáról beszélt, nem érdemtelenül. De ez csak a kezdet volt, a későbbiekben még további 2 arannyal és egy ezüsttel toldotta meg a már eddig sem szerény gyűjteményét. Mint később kiderült, az úszás bizonyult a legeredményesebb magyar sportágnak, de ez nem sikerülhetett volna Cseh Laci már-már megszokottnak tekinthető, azonban annyira szokatlan módon megszerzett (hárman végeztek holtversenyben a 2.helyen) olimpiai ezüstje nélkül, és persze a két meglepetés fiatal Kenderesi "sajtburesz" Tamás és a magyar olimpia küldöttség legszebbjének választott Kapás Bogi nélkül.

Ezután részünkről a vívópást kapta a legnagyobb érdeklődést, hiszen vívóink a várakozásokon felül teljesítettek. Már megszokhattuk, hogy zászlóvivőinken átok ül az olimpiák során, hiszen nem mostanában nyert aranyérmet a "kiválasztattunk". Bár volt aki megközelítette, de egészen az 1948-as olimpiáig kell visszamenni, az utolsó olyan olimpiai sikerig, ami a zászlóvivőnk ért el. Idén az olimpiai címvédő, kardvívó Szilágyi Áront érte a megtiszteltetés. A kardozók mezőnye mindig is kiegyenlített volt, ez idén sem volt másképp, a szakértők 5-6 vívónak is reális esélyt adtak a végső sikerre. Emiatt a címvédés Áronnak is emberes feladatnak ígérkezett, de ő nem hátrált meg, címvédőhöz méltóan menetelt, és a döntőben is megingathatatlannak bizonyult. Végtelenül simán, 15-8-ra győzte le amerikai ellenfelét, és írt történelmet a még mindig csak 26 (!) éves olimpikonunk. Vívóink eredményességét Imre Géza ezüst-, és a férfi párbajtőr csapatunk bronzérme tette teljessé.

A kajak-kenu szakág nekünk, magyaroknak mindig is kedves volt, hiszen az olimpiákon rendre ebben szerepelnek legsikeresebben sportolóink. Az olimpia utolsó napjai egyértelműen Kozák Danutáról szóltak, nem érdemtelenül. A kajak-kenu három aranyérmet hozott nekünk,és Danuta mindhárom sikerből kivette a részét, hiszen 500 méteren egyesben, párosban és négyes hajóban is a csúcsra ért. Immáron ötszörös olimpiai bajnoknak mondhatja magát Danuta, amivel örökre beírta magát az olimpiák történelmébe, és az olimpiai aranyak tekintettében élen járó német Birgit Fischer (8 siker) is befogható távolságon belülre került. Olimpiai bajnokuknak ez is lehet az egyik célja, de Tokió még messze van. De persze ne feledkezzünk meg Danuta "társairól" sem, Szabó Gabriella 2, míg Fazekas-Zur Krisztina és Csipes Tamara 1-1 aranyat lapátolt össze Rióban. Bravó! Tamara aranyérme már csak azért is üde színfoltja az olimpiának, mert édesapja, Csipes Ferenc is olimpiai bajnoknak mondhatja magát, úgy látszik a tehetség családban maradt.

De ne menjünk el szó nélkül Márton Anita bronzérme mellett sem, ami óriási meglepetés volt. Neki köszönhetően 4 sportágban láthattunk magyar sportolót a dobogón.

Kozák Danuta a riói eredményesség tekintetében "fölnőtt" úszóklasszisunk, Hosszú Katinka mellé. Ketten együtt nem kevesebb, mint 6(!) aranyat szereztek, ami elképesztő mutató, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az egész magyar küldöttség 8 aranyérmet nyert. Ebből hatot ők ketten. Bátran ki merem jelenteni, hogy az idei olimpiának, messze-messze kiemelkedően teljesítő sportoló voltak, és nem csak magyar viszonylatban. Mindketten 3 aranyéremmel tértek haza Rióból amiket a vizes számokban nyertek, nagyjából egyidősek, mindketten egy-egy pesti klub versenyzői, és még a magasságuk is megegyezik. Ezek a tények alapján mondhatnánk, hogy teljesen hasonló karakterű a két sportolónő. Azonban szöges ellentétei egymásnak. Míg Katinka élvezi a rivaldafényt, könyvet ír, és a róla mintázott Iron Lady már világmárka, addig Danuta a szerény, mondhatni a "csendes gyilkos" szerepét tölti be, nem fényezi magát, csak teszi a dolgát. Míg Katinka saját úszóklubbot alapít az olimpiai sikereiért kapott pénzből, szembe megy a magyar úszószövetséggel, és kiáll a saját igazáért, hozzáteszem teljesen jogosan, addig Danutáról a hétköznapokban alig hallani, magánélete nem nagyon kerül nyilvánosságra. Lehet egyeseknek az egyik stílusú felfogás, életmód jobban bejön, míg mások a másikkal szimpatizálnak. Ebből látszik, hogy milyen sokszínűek is a versenyzőink. Amit azonban kijelenthetek, hogy mindketten ugyanolyan keményen küzdöttek, és megérdemelten aratták le a babérokat Rióban. Nekünk ők az idei olimpia királynői.

Negatív oldal

Nehéz ilyenről írni egy sikeres olimpiai szereplést követően, de sajnos ilyen is akad, nem mindenkinek alakult úgy a nyári megmérettetés, ahogyan azt eltervezte. A riói "éremtermés" a maga 8 aranyával egész jól mutat, de nem kiemelkedő eredmény, Londonban is ugyanennyi aranyat gyűjtött a magyar küldöttség, de ott 3 medáliával többet az ezüstből és bronzból összesen. Talán kicsit többre számítottunk, de ezzel is minden rendben, nyilvánvaló volt, hogy nem fogjuk méterekkel túl szárnyalni a 2012-es olimpiát, hiszen idén több nemzet, több sportolója képviseltette magát. Azonban, ami szembetűnő különbség az utóbbi olimpiákhoz képest, hogy a magyar sikerek 3 sportra centralizálódtak. Ez azt is jelenti, hogy ezekben a szakágakban kiemelkedően teljesítettek sportolóink, de azt is, hogy a többi sportban nem jött ki a lépés. Mindössze 4 sportágban sikerült az éremszerzés, ez a szám Londonban 8 míg a magyar szempontból rekord gyengén sikerült pekingi olimpián is 5 volt. Elgondolkodtató tények ezek. Mindenesetre szégyenkezni semmiképp sincs okunk, idén is megvoltak az éremszerzési esélyek olyan sportágakban, mint a vízilabda, birkózás, cselgáncs, de nüanszok miatt mindez nem sikerült. Apropó nüanszok. Mint oly sokszor, sok esetben a "végjáték" nem nekünk kedvezett. Gondolok itt arra, hogy aki követte vízilabda csapataink szereplését, sokszor szitkozódva kelhetett föl a kanapéról egy-egy mérkőzés végén, miközben lefújás előtt nem sokkal nekünk állt a zászló. Férfi pólócsapatunknak sikerült ezt a "bravúrt" kétszer is bemutatnia a csoportmérkőzések során, mind Görögország, mind Szerbia az utolsó 5 másodpercben egyenlített ellenünk. Mi szempontunkból fájó döntetlenek voltak ezek, főleg a déli szomszédaink elleni. Megnyertük a csoportot, de a negyeddöntőben a Benedek-csapatot megállították a monteneróiak. Ezzel szemben Szerbia 4.helyen épphogy továbbverekedte magát, azonban könnyebbek mondható ellenfelet kaptak, mint mi és egészen az olimpiai címig meg sem álltak. A magyar csapat becsületére legyen mondva, hogy ők nem számolgattak, nem taktikáztak, mindig a győzelemért hajtottak, de ilyen a sport.

A nüanszok vívásban sem nekünk kedveztek, emlékezzünk csak Imre Géza olimpiai döntőjére. Géza egész nap zseniálisan vívott, és 14-10-nél, egy tusra a győzelemtől úgy nézett ki, hogy a döntőben sikerül megállítania a feltörekvő koreai ellenfelét. Azonban nem így lett. A világranglistán a 3.helyen számon tartott vívónk az olimpiák történetének egyik leglátványosabb összeomlását produkálta. A végig kiválóan versenyző Géza, karrierje utolsó nagy dobását hajthatta volna végre, már olimpiai bajnoknak érezhette magát, de összeomlott. A mai napig felfoghatatlan, ami ott azon a páston megtörtént, megtörténhetett. Imre Géza a döntő tus bevitele előtt, 41 évesen rutintalanul viselkedett. Hányszor láttunk már olyat, hogy ha az egyik vívónak nem megy a szekér, videóbírót kér, bekötözi a "véletlenül" kikötődött cipőfűzőjét, teljesen mindegy, csak tördeli a mérkőzést, próbálja megállítani az ellenfél lendületét. Akár 14-12-nél, akár 14-13-nál Gézának ezt meg kellett volna lépnie, de nem tette, és a fiatal koreai csak jött és jött előre, a vége 14-15. Szép az ezüst, de ilyen körülmények között ez felfoghatatlan.

Mint ahogy a női pólócsapatunknak is sikerült az utolsó másodpercben (!) döntetlenre adni a már megnyert bronzmeccset az oroszokkal szemben, hogy aztán a büntető dobások után, az első kihagyott magyar 5 méteres azt jelentse, hogy az oroszoké a bronzérem. A meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. Amíg nincs kihirdetve a győztes, addig még bárki lehet az. Sok esetben hiba volt, azt hinni, hogy ez már megvan.

Gyurta Dániel leszereplése is egyszerűen érthetetlen. hagyta az Európa bajnokságot, hogy csak az olimpiára koncentrálhasson. Elvileg bombaformában érkezett Rióba, az olimpiai címvédőnk, de nem hogy a dobogóra nem, még a döntőbe sem fért be egyetlen számban sem.

Rió, mint szervező nem bukott meg, de voltak olyan események, amelyek ha egy érettségin lennénk, a pótvizsga szélére sodorták volna a házigazdát. Rossz kezelés miatt a vízilabda és a műugró medencék vize zöldre változott, emiatt halasztani is kellett a versenyszámokat. Nyíltvízi úszásnál, a mezőny felének nem működött az időmérője, ezért pontos állást csak a célba érés után kaphattunk. A kajak-kenunál szintén az időméréssel volt a gond, miután befejezték a versenyt, fél perceket is kellett várni mire megtudtuk a végeredményt. Más esetben pedig a két legjobb harmadik helyezett helyett, az egyik futam 4.helyezettje is döntősnek érezhette magát egy időre. Miután a szervezők észlelték a hibát, a versenyszabályoknak megfelelően módosították a döntő mezőnyét, de képzeljük magunkat bele annak a sportolónak a helyébe, aki célba érés után örül a továbbjutásának, majd pár órával később szólnak neki, hogy bocsi nem tudtuk a szabályokat.

De ez még semmi a küzdősportokban mutatott bíráskodáshoz képest. Az ilyen sportágakban melyekben pontozás dönt a végeredményről, a bírók döntő szerephez jutnak. Sajnos van, amikor ezzel a joggal csúnyán vissza is élnek. Lőrincz Viktor miatt egy ország szive szakadt meg, miután a bronzmeccs utolsó pillanataiban egyetlen teljesen jogtalan intés miatt a bíró megfosztotta az éremtől. Viktor a 3-2-es vezetés tudatában is uralta a küzdelmet a holtfáradt Kudlával szemben. Nem is lehetett kérdés ki volt az aktívabb, de úgy látszik ezt a mérkőzést csak egy valaki nyerhette meg, és az nem Viktor volt. Ez nem az egyetlen ilyen eset volt, Bor Barna is hasonlóképp, egy erősen megkérdőjelezhető intéssel esett ki. Semelyik másik sportágban nem befolyásolja így a végkimenetelt a bírói ítéletek, mint a küzdősportokban. Amíg komolyabb szabályváltoztatás, vagy rendrakás nem lesz ezen a téren, ez sajnos előfordulhat, és az ilyen ítéletek általában nem a kis országoknak kedveznek..

PS: Mindent együttvéve egy sikeres olimpiát zárt a magyar csapat, megannyi felejthetetlen pillanatot szereztek nekünk. A döntők előtt úgy állítottam be az ébresztőt másnap hajnali 3 vagy akár 5 órára, hogy tudtam, Katinkáék nem okoznak csalódást, és tényleg megérte virrasztani a sikeres szereplésekért. Együtt nevettünk Kenderesi Tamás interjúiain. Együtt csodáltuk Kapás Bogit. Együtt könnyeztük meg Lőrincz Viktor beszédét a bronzmérkőzése után, Együtt őrjöngtünk a vívópáston, hol örömünkben, hol bánatunkban. Együtt tettük meg az utolsó csapást Kozák Danutával és Fazekas-Zur Krisztinával, hogy aztán fél század másodperccel olimpiát nyerjenek a német páros előtt. Igen, ez volt az idei olimpiai bajnokság. Viszlát Rió! Folytatás Tokió, 2020.

Legemlékezetesebb pillanat: amikor a három villágklasszis és egyben rivális úszó, Chad le Clos, Michael Phelps és Cseh Laci kéz a kézben lép fel a dobogó második fokára, nem sokkal azután, hogy holtversenyben végeztek

Legjobb fiatal: nálam Kenderesi Tamást illeti ez a titulus, azt a pécsi srácot, aki lazaságával lenyűgözte a világot, emellett mellékesen kétszer is mmegcsinálta a lehetetlent, megverte Phelpset, (aki egyben a példaképeis) és első olimpiáján bronzérmet szerzett.

Legnagyobb meglepetés: Szász Emese aranyérme