Focidrukker

Mint, azt már mindenki tudja, a magyar labdarúgó válogatott történelmi sikert ért el november 15-én, hiszen újból kijutott egy nemzetközi tornára, 30 év után. Nézzük meg az idáig elvezető rögös utat, és fókuszáljunk a jövő évi, 2016-os Európa Bajnokságra.

A selejtező sorozat talán leggyengébb csoportjában kapott helyet a magyar labdarúgó válogatott, melyet az előkelő 2. kalapból sorsoltak be Görögország, Románia, Finnország, Észak-Írország és Feröer-szigetek mellé. Azonban ennek ellenére korántsem úgy indult a kvalifikációs sorozat ahogy azt mi, magyar szurkolók elvártuk volna, hiszen Pintér Attila vezetésével (akinek a mérkőzés után megköszönték eddigi munkáját) 2-1-es vereséget szenvedtünk hazai pályán a nem a lenyűgöző futballkultúrájáról híres észak-írektől.  Egyetlen szerencsénk, hogy ebben a csoportban semmi sem a papírformának megfelelően alakult a későbbiekben. A frissen kinevezett Dárdai Pál személyében Magyarország a német futballfilozófia megtestesítőjét igazolta le. Nem kisebb feladattal indította edzői pályafutását a válogatott élén, minthogy ezzel a szétesett csapattal kelljen helytállnia az örök rivális Románia ellen, méghozzá idegenben. Azonban Dzsudzsák Balázs hajrában szerzett szabadrúgásgóljával, és az ennek köszönhető 1-1-el kivívta magának a futballszeretők elismerését. A következő ellenfél otthonában a biztos 3 pont tudatában léptünk pályára, ugyanis Feröer-szigetek - Magyarország mérkőzés volt a soron. A válogatott megszerezte az első győzelmét a sorozatban, azonban a szigetországiakkal szemben talán jobb, gólokban gazdagabb mérkőzést várt volna a hazai publikum. De, mint tudjuk, győzelmet nem kell megmagyarázni. Majd következett két finnek elleni mérkőzés, és az ezek közé "beékelődött" magyar-görög párharc. Az északi "rokonaink" elleni küzdelmeknek nagyon hasonló végkimenetele lett, hiszen míg itthon Gera, idegenben Stieber hozta a drámát. Nem gálázott a magyar válogatott ezen mérkőzéseken, de állt Dárdai Pál taktikája, masszív volt csapat és kis szerencsével ugyan, de megérdemelten szerzett 6 pontot, ami a későbbiekben sorsdöntőnek bizonyult. A Görögország elleni 0-0-át meg felejtsük el, mondjuk nincs is rajta mit elfelejteni, hiszen mindkét csapat pont annyit mutatott, ami az eredményjelzőn állt. 0-át. Elérkezett a nyári szünet, és közel 3 hónap EB selejtező nélkül. Azonban nekünk, magyaroknak a szünet sem telt eseménytelenül. A selejtezősorozat közben a Hertha BSC vezetőedzőjévé avanzsáló Dárdai Pált hívta a kötelesség, hivatalos munkáltatója, a német klub vezetősége úgy látta jónak, ha ősztől már csak egyfelé irányul a mester figyelme. És nem a magyar válogatottra gondoltak. Az MLSZ érdemiben nem tudott ezen változtatni, így hát elváltak útjaik, megköszönték Dárdai munkáját.

Dárdai sem tudott jobb focistákat faragni a magyar játékosokból, és az általa irányított válogatott valóban nem a kifinomult és látványos passzjátékáról volt híres. De az ő személyében egy rég nem látott új impulzust kapott a magyar válogatott. Amit Dárdai hozott, az a fegyelem, a szervezettség, ami válogatottnak az utóbbi években a gyenge pontja volt, az vált az erősségévé. A védelem. Ám ennél a magyar szakember sokkal többet hozott. A magyar futball társadalom, szurkolók, játékosok és minden hazaszerető magyar ember a szívügyeként kezelte a válogatott sorsát. Ezt összetartásnak hívják. Dárdai nem megosztó személyiség, mindenki szerette és elismerte őt amíg kapitányként dolgozott. A sikert egyértelműen az ő személyének tulajdonították, ezért is volt teljesen mindegy, hogy ki követi őt, annak irtó nehéz dolga lesz, az óriási nyomás miatt. Az új mester: Bernd Storck, aki korábban az utánpótlás válogatottat vezényelte.

Megvan a párhuzam a két szakember között, hiszen úgy, mint Dárdai Pál, Bernd Storck is a románok ellen debütálhatott. Azzal a különbséggel, hogy a német mester hazai pályán vívhatta meg e találkozót, és a fellelkesült közvélemény szemében csak a győzelem lett volna elfogadható. Ezt bizonyítja, hogy a mérkőzésre 1 nap alatt elkelt minden jegy, azonban a találkozó csalódást okozott, unalmas játék, gól nélküli döntetlen. Ezek után a 2.hely és az egyenes kijutás eléréséhez égető szükség volt az észak-írek elleni 3 pontra, ennek tudatában játszott a válogatottunk. A 93.percig minden a legnagyobb rendben volt, Guzmics góljával vezetett a válogatott az emberhátrányban játszó északiak ellen, de jött Lafferty és szerte foszlatta a magyar álmokat.. Storck rengeteg kritikát kapott, ezzel együtt elvesztette a magyar szurkolók bizalmát is. Az utolsó két mérkőzés, mint utólag kiderült, kis jelentőséggel bírt. A Feröer elleni mérkőzés a százkilós Böde Daniról szólt, aki jött, látott, és mindent vitt, az ő duplájával nyert a válogatott. A görög elleni mérkőzés felettébb érdekesre sikeredett, mindkét csapat nyílt támadó focival rukkolt elő, a vége 3-4.

Sokáig reménykedhettünk abban, hogy a többi csoport számunkra kedvező alakulásától függően Magyarország szerzi meg a legjobb csoport 3.helyet, és a jegyet Franciaországba. Ez azonban nem jött össze, a pótselejtező elkerülhetetlenné vált, a legyőzendő ellenfél: Norvégia. Minden csapat Magyarországot szerette volna ellenfeléül, ezt bizonyítja Bernt Hulsker, norvég sportkommentátor megnyilvánulása is: "Álom sorsolás, álom sorsolás...". A párharc első mérkőzését idegenben játszotta a válogatott, égtek a játékosok a bizonyítási vágytól. Norvég szempontból a várakozásoknak megfelelően indult a mérkőzés, hiszen már az első percekben két hatalmas lehetőséget dolgozott ki a hazai csapat, de Király Gabi meccsben tartotta a válogatottat hatalmas bravúrjaival. Ezek után szépen csordogált a mérkőzés egészen a 26.percig, amikor is Storck felfedezettje, az újonc Kleinheisler László remek fricskát adott a kételkedőknek, az ő gólja döntötte el a találkozó sorsát, ami után féllábbal már Franciaországban érezhettük magunkat. A visszavágó óriási lehetőséget biztosított a válogatottnak, hogy 30 év után kivívja a részvételt egy nagy nemzetközi tornán, emellett azonban még nagyobb teherként nehezedett a csapat vállára. A válogatott magabiztosan és szervezetten játszott, látszott az egész csapaton, hogy nagyon akarják a sikert. Nem kell mondanom, hogy a Grupama Aréna teljesen megtelt, de nem csak a helyszínen lévők, hanem egy teljes nemzet szorított szívből a válogatott sikeréért. A mérkőzés 14.percében Priskin Tamás indul meg a bal szélen, két norvég védőt zavar össze, majd: "Priskin lőőő, micsoda góól! Úristen! Priskin Tamás.. hát, hogy eltalálta!!" egy ország emlékezetébe égett, örökre. Összesítésben 2-0, ide!! A 83.percben a kegyelemdöfést is megkapták az északiak. A vége 2-1, összesítésben 3-1, ami annyit jelent, hogy MAGYARORSZÁG kijutott a 2016-os Európa Bajnokságra!! Örömmámorban úszott a stadion, Storck a szó szoros értelmében a fellegekben járt. A válogatott valóra váltotta az álmunkat, történelmet írtak.

Rég fordult elő olyan, ami most megtörtént, nem külső szemlélőként vártuk egy nemzetközi torna sorsolását. A magyar válogatottat a 3.kalapból húzták ki Portugália, Ausztria és Izland mellé az F csoportba. Azonban a kedvező sorsolás ellenére ne támasszunk irreális elvárásokat a válogatott elé, egy dolgunk van, évezzük ki az Európa Bajnokság minden egyes percét, hogy legyen majd mit mesélni az utókornak erről a csodatörténetről..